Ajánló

Oké, nem tagadom, amik a legjobban megihlettek, ezek:

Könyvek:

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk ura (trilógia)
C. S. Lewis: Narnia Krónikái (sorozat)
Christopher Paolini: Az örökség (sorozat)
Robert Jordan: Az idő kereke (sorozat)

Ötletadó filmek:

A tégla
Viharsziget
(Igen, tudom, mindkettő Leonardo di Caprio-s film, na de ha neki vannak ilyen beteg sztorijai?)

Könyv
Franz Werfel - A Musza Dagh negyven napja
// Valós történelmi tragédiát ír le. Személy szerint átéltem vele olyan érzést a könyv végére, amit remélhetőleg soha nem fogok. Azután újra és újra azt a szintet próbálom megütni, több kevesebb sikerrel. ^^ //

Murakami Haruki - 1Q84
// Igen merész, részletes, zavaróan intim egyes helyeken, de zseniálisan precíz, mindvégig figyelemfelkeltő, és művelt! Arisztotelészt idéz teljesen odaillő módon. Egy receptkönyvbe illő szöveget olvastatott el velem, és élveztem! Meg tudnám csinálni a főhős ebédjét az alapján, közben pedig infó infó, mindig csak annyi, amennyi szükséges. Hihetetlenül kiszámított remekmű, aminek az olvasása közben magam is kicsit másképp kezdtem el gondolkozni az én stílusomon. //

A. J. Cronin - Réztábla a kapu alatt
//Ezután éreztem úgy, hogy realizálódtam és nem akarok többé habos-babos sztorikat írni, mégpedig azért, mert az író meg tudta szerettetni velem a sokszor fájdalmas való életet is, bár, hogy hogyan, azt máig kutatom.//

Anime
Baccano!! és társa a Durarara!!
//Igen! Én sem hittem volna, hogy egy anime a puszta szórakozáson kívül mást is nyújthatna. Valójában azért néztem az animéket, mert érteni akartam (egy kis kikapcsolódás keretén belül) hogy mit hogy látnak a japánok (legalább az íróik). Egy nemzet stílusa ez, én pedig érdeklődtem irántuk. Aztán megnéztem ezt a két sorozatot és szó szerint írtam ki egy-két elejtett mondatot! Ráébresztett arra, hogy nagyon vékony a határ a főhős és a "szimpla" szereplők közt. Hogy az idő nem csak lineárisan haladhat egy műben ( bár addig is tudtam, de az a zsenialitás ahogy abban a két animében ez meg van jelenítve felejthetetlen! ), és hogy mindenki a maga életének főhőse! //

Code Geass
// A gyatra grafika mellett nehéz volt elmennem, azonban után rátaláltam egy olyan történetre amiről azt hiszem túlzások nélkül állíthatom, hogy megváltoztatta az írásról alkotott elképzelésem. A főhős nem biztos, hogy ellensége a főgonosznak.. jah várjunk, rosszul írtam. Negatív hősnek. Nem mindegy, hogy főgonosz, vagy negatív hős. Aztán nem volt semmi végig nézni azt, hogy a főhős egyben a negatív hős is! //

Film
Az ördög ügyvédje
// Nem is tudok mit hozzáfűzni nagyon. Kíméletlen történet volt és nagyon valóságos. Szinte a bőrömön éreztem a döntések súlyát, minden elborultságával együtt. xD //

Művész
Ernest Hemingway
// Amikor képes vagy nevetni egy háború kellős közepén, és amikor egy szimpla pincébe való bejutás kudarca előre vetíti számodra a halált érzetét, vagy amikor elolvasol egy teljesen hétköznapi jelenetet, majd leteszed egy pillanatra a könyvet és hirtelen minden szónak három négy jelentése lesz, amik egyre mélyebbek.... akkor Hemingwayt olvasol! *.*
Bár én olyan egyszerű sallangmentességgel nem tudok írni, mint ő, de ami késik nem múlik!  *.* //