Teddy - Az álmaim őrzője

Biztos ismered a történetet, a legendát, melyben a játékok életre kelnek. Sőt, nem csak ismered, de egy időben hittél is benne, hogy a játékaid mind felélednek az éjszaka közepén. Próbáltad kijátszani őket, de sosem sikerült. Tetetted, hogy alszol, pedig nem, de mindig elaludtál, amikor már láthattad volna őket valóban mozogni. Lehet rég volt, lehet nem is emlékszel már rá. Vagy csak egyszerűen felnőttél. Mondjuk a szokás megmaradt. Neveket adsz a plüsseidnek és magad mellé fekteted őket, hogy vigyázzanak az álmaidra.
Az én Teddy macim is egy hasonló hős volt. A fakardjával és egyszerű pajzsával már számtalan bestiával megküzdött, hogy az álmaim szépek és nyugodtak legyenek. Emlékszem, hogy miként is küzdött meg értem a gonosz hét fejű sárkánnyal a fekete kastélynál. A legmagasabb torony, legfelsőbb ablakából láthattam az egész küzdelmet. Bátor volt és erős, a kardja pedig bár tompa, de törhetetlen. Óhatatlanul és becsülettel védte az álmaimat Szuroktól és az ő gonosz társaitól. Hiszem, hogy  a Mummussal is ő küzdött meg azon a bizonyos éjszakán. A Nagyim állította, hogy csak a macskák randalíroztak a házban, de akkor én egy csata hangjait hallottam.
De Teddy sajnos nem volt sérthetetlen. A nappalok voltak az ő gyengéi, mikor is nekem kellett volna rá vigyázni és nem fordítva. Igyekeztem, de tagadhatatlan, hogy nem voltam olyan, mint ő. A nap közben történő kalandjainkat nem viselte igazán jól és a mosógépbe a ruhák közé is szinte hetente kellett be tenni őt. Na meg persze a nemezisétől sem tudtam sosem megmenteni. Átkozott palotapincsi. Ügyetlen voltam és figyelmetlen, de sosem sértődött meg rám úgy igazán. Látszott az állapotán, hogy igencsak csak megviselte őt egy – egy közös kalandunk, de sosem hagyott magamra. Szakadt és sok helyen foltozott volt, de valahogy Anyum öltései mindig összerakták őt. Jó barátom volt és hűséges társam. Bár már más ágyában alszik, de fontosabb álmokat őriz.
Ahogy leakasztottam őt most a szárítóról és ahogy vittem át a szobákon, úgy vissza emlékeztem ezekre. Miként is vesztette el a bal szemét, vagy épp hogyan is kellett tőből visszavarrni a karjait. Tényleg ügyetlen voltam.
- Anyu, Anyu – szólt a szobájánál rám váró kis manó.
- Itt vagyunk, jövünk már.
- Szerinted haragszik még rám? Haragszik, hogy a sárba ejtettem?
- Dehogy. Nézd, már teljesen tiszta – mosolyogtam és guggoltam le hozzá.
Említettem ugye, hogy Teddy már nem az én ágyamban alszik?

Én ezt régebben olvastam és azért nem írtam még ide mert... nos ez a novi egyszerűen aranyos! Tisztán előttem van a cuki kislány, ahogy kezébe veszi a plüssét! *.*

Én tényleg nem tudok mást mondani rá. xD Még ilyet! :3