KÉPírók

Amatőr online irodalmi műhely
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Idők végezetéig

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Madie

avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2015. Mar. 15.
Age : 27
Tartózkodási hely : Szigetszentmiklós

TémanyitásTárgy: Idők végezetéig   Pént. Ápr. 17, 2015 7:06 pm

Idők Végezetéig

Az Időtlenek Síkja úgy burkolózik a félhomályba, mint valami fázós remete. Szégyenlősen rejtegeti a keveset, amit magáénak mondhat, és mégsem az övé: kopár dombjait, kiszikkadt fáit, az emberek világából áttűnő, mára holt tájakat, ősi kultúrák romos épületeit. Mindezt az emberektől kapjuk: a két világot csak könnyű árnyfátyol választja el, tovatűnő életük foszlányai, és ők maguk átderengenek hozzánk a sötét ködön: elhaló dalfoszlányok, gyenge sírás, szívből jövő kacagás. Az élet ezer álarcban táncol körülöttük, nekünk a tompa moraj jut.
Ám míg az ő világukban minden nagyjából állandó, nálunk minden változik: hol itt, hol ott tűnnek fel leomlott épületek csonka romjai, ősi tölgyek kiszáradt törzsei, holttestek és szakadékok, semmibe vezető lépcsők és ajtók. Nekünk, akik itt lakunk, teljesen mindegy, hisz úgy ismerjük minden zugát, mint a tenyerünket, annak ellenére, hogy mindig más dereng át a Fátyolon - minden talpalatnyi hely mintha a saját testünk része volna. Néha halljuk az állatok motozását is - a baglyok huhogása tisztán hallatszik, sárga szemük még itt is világít, máskor száraz avar zörren minden léptünkre, esetleg homokon gázolunk át. Ám az emberek nem hallanak, nem látnak minket. Jobb is így.
Félnek tőlünk, pedig bennünket sosem vezet rossz szándék. Elveszünk tőlük, ez igaz: elveszünk időt, emléket, életet, reményt. De nem azért, mert arra hatalmas szükségünk lenne. Egyszerűen ez az élet rendje. Az emberek veszteségnek fogják fel, pedig ha valami véget ér, akkor azért ér véget, hogy átadja a helyét valami újnak.
Kék füstfelhő formájában Remény suhan el mellettem - követi a Forrást, amely hol erősebben, hol gyengébben, de mindig jelen van nálunk - emberek szenvedéséből fakad, és hömpölyög keresztül a világunkon, mutatva az utat. Az emberek Vérnek hívják.
Van, aki viszolyog tőle, és rá sem bír nézni; van, aki határozottan szereti a látványát; van, aki a munkáját látja benne. De bárki is néz rá, mindenkinek az életet jelenti.
De mi másképp látjuk.
A mi világunkban tisztán látszik; ha ezrek és ezrek szenvednek, akkor térdig gázolunk benne.
Nálunk sohasem alvad meg; mindig vörösen pulzál, így ez az egyetlen fényforrás is.
És bár nálunk a folyékony és a légnemű halmazállapot között van, mégis ránk telepszik, beszennyez minket, és mi nem tudjuk csak úgy lemosni magunkról. Nem is nagyon akarjuk: ez emberi szokás.
Most is vastagon áztatja a földet, én pedig egyre közelebb sétálok a forrása felé. A gőzben árnyalakok rohangálnak, ordítanak, gépfegyvereket fognak, egymásra tüzelnek, vérüket beissza a forró homok... és a mi világunk. A vörös folyam egyre gyorsabban pulzál, utánozva a harcba indulók szívverését: néhányukét még én is hallom, túl a sortűzön.
Holló, örök társam már ott áll, és nézi az árnyjátékot. Ritka az olyan alkalom, amikor nincs velem. Hatalmas szárnyai alatt máris ezernyi lélek alszik, még hallom a halálhörgésüket, mások Hátrahagyottaik nevét suttogják. Az én feladatom pedig nagyobbrészt rájuk vonatkozik.
Ebben a pillanatban az egyik lélek suttogása vékony szálakká alakul, és a messzeségbe tekergőznek. Ujjaim köré tekerem a fonalat, és lépek egyet: azonnal eltűnik előlem a vérgőzös árnyék-csatajelenet - beleolvad a mögöttem terjengő homályba. Egy kis családi háznál állok, ahol egy tisztiruhás árnyalak kopog egy kertes ház ajtaján. Fiatal nőalak nyit ajtót, két gyermekével. Nem hallom tisztán a szavakat: elmosódó szótagok füzére csak, mintha víz alól hallgatnám. Ám az anya sikoltását tisztán hallom. És amikor az első könnyek kibuggyannak, az arcvonásaik is élesebben rajzolódnak ki.
Most.
Megpróbálok egy kevés fehér ködöt a kezembe gyűjteni, majd, amikor kisebb gömbbé alakult tenyerem öblében, köréjük fújom. Ám a füst csak bolyong körülöttük összevissza: utat keres a fájdalmon át a szív felé. Néhány perc után viszont lassan eltűnik a család körül.
Nem hat azonnal. Néhány órának el kell telnie, mire feledni tud majd: perverz fantáziája az összes képet elé rajzolja haldokló férjéről. A forró homokot, a vér vörösségét, az egyenruhát, az idegen szavakat, a parancsokat, a sortüzet. Mintha ő is ott lett volna. Ez a kép élete végéig a fejében marad, de a fájdalom eltűnik majd, mint a könnyű pára. Holló ismét megjelenik mellettem, a család pedig eltűnik. Megfordulok, és a tekintetem Reményre függesztem: egy korhadt ágon ül, és a Fátyolon keresztül a családot figyeli. Ide már nem jön többé.
A homályban elered az eső. Könnyek ezek, a boldogság, a bánat, és megannyi érzelmi állapot könnyei. A sors fintora, hogy bár jó részét én okozom, engem egyetlen csepp sem ér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiana

avatar

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Idők végezetéig   Hétf. Ápr. 20, 2015 10:19 am

Nos, engem magával ragadott! Smile
Bár az elején azt hittem, hogy az elbeszélő az emberek világából való és az a másik világ az állandó vagy már nem is tudom.... de végül csak kibogozódott. Surprised
(nem tudnám megmondani miért és miért)


Kíváncsi lennék mit mondanak rá a karcosok. ^^ Rolling Eyes
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://kepirok.hungarianforum.com
Madie

avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2015. Mar. 15.
Age : 27
Tartózkodási hely : Szigetszentmiklós

TémanyitásTárgy: Re: Idők végezetéig   Hétf. Ápr. 20, 2015 6:15 pm

Én régen voltam ott regisztrálva... nem vágyom vissza ^^" Egyik-másik kritika segített, de némelyik hozzáértőnek sikerült úgy megírnia, hogy akaratlanul kinyílt tőle a bicska a zsebemben Smile Hiába tudtam, hogy ő is segíteni akart, egyszerűen... "legyint" Mindegy, jó rég volt. Örülök, hogy tetszett, főleg, mivel ezt a képet essssssssssssszméletlen nehéz volt megfogni... konkrétan azt se tudtam, melyik oldalról fogjak hozzá Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiana

avatar

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Idők végezetéig   Szomb. Május 02, 2015 10:44 pm

Igen! Very Happy
Én csak mostanában barátkozom velük, és az oda betett első novimat nem húzták le annyira, mint hittem, hogy...
Pedig én igazán számítottam csúnyábbra is! Rolling Eyes
Esküszöm! Surprised

A novid után újra megnéztem a képet és annyira összevág, hogy szívesen osztogatnám a kettőt együtt! Nagyon jól fogtad meg, még ha nehezen is.
De együtt érzek veled, ( bár mostanában irl ügyek miatt nem igen van időm gondolkodni sem) nekem is fejtörést okoz a kép világa, de édes kihívás! Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://kepirok.hungarianforum.com
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Idők végezetéig   

Vissza az elejére Go down
 
Idők végezetéig
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
KÉPírók :: FORDULÓK :: AKTUÁLIS FORDULÓ :: FANTASY-
Ugrás: