KÉPírók

Amatőr online irodalmi műhely
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Kényszer - by Tiana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tiana

avatar

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Kényszer - by Tiana   Vas. Feb. 01, 2015 7:03 pm

Kényszer

Vincent nagy hévvel magyarázott egy az íróasztala mögött megbúvó, unott hivatalnoknak. A fiú nemrég léphetett a nagykorúság mezsgyéjére. Legfeljebb tizenkilenc éves lehetett. Hevessége ezzel meg is magyarázható. Szavai azonban egy fontos dologról tanúskodtak. Kell neki valami, ami nem tűr halasztást. Számára semmiképpen sem.
- És tudja hogy megy ez! Egyik nap csak egy kis porcsérülés, a másik nap már mozgatni se tudod. Az orvosok meg csak hümmögnek. "Hümm hümm, ennek nem így kéne lennie. Hümm hümmm." -
A hivatalnok csöndben figyelt. Valamit írogatott magának, de azt a fiú nem láthatta a sok feltornyozott papírostól. Mint egy védő bástya úgy óvják a törékeny aktatologatót, néhol feldúlt, néhol agresszív, néhol követelőző, néhol meg csak egyszerűen szívfájdító múlttal rendelkező ügyfelei elől. Vincent is ez az utóbbi fajta lehetett számára. A fiú úgy beszélt régi életéről, mintha ő könyörögte volna ki. Sokszor érzi magát inkább pszichológusnak, mint hivatalnoknak.
- Máskülönben jól megy a sorom. Meg vagyok elégedve a mostani életemmel. Megvan mindenem. Lakás, kutya, étel. Kívánhatna többet az ember? Nah egy jóféle háziasszony még elkelhet, de azon még dolgozom kicsit. Tudja hogy megy ez! Nők! Ehehhee.... -
És nevetett. Ő nem. A hivatalnok komoran figyelt borosüveg szemüvege mögül. A fiatalabb nem is tarthatta tovább a hangulat eme részét, váltania kellett. Komoly hangnemet ütött meg ezúttal.
- De mint mondtam. Nemsokára nem fogom bírni a munkát. És mint Eulona polgára... -
- Itt az áll, hogy jelenleg Ursasban tartózkodik. -
- Ó igen, persze. Ott kaptam munkát. Meg van is egy műhelyem ott. Tavaly nyitottam. Természetesen minden teljesen legális. Nem kockáztatnám meg, főleg a kérelmem benyújtásakor, …öhm meg amúgy se. De nem ez az első kérelmezésem ám! -
- Látom, itt van mind! -
Mutatott hivatalnokunk egy nem is olyan kis stócra.
- Ez mind Mr. Lynn kérelme az elmúlt 7 év 2 hónap és 4 napból. -
- Óóó, bravó, ezt ilyen szépen vezetik? Maguk igazán jól végzik a dolgukat! Mondtam már, hogy 9 évesen volt a balesetem? Eredetileg Eulona lakosa vagyok, ott születtem. Nézze csak meg! A szüleim Alden Joseph Lynn és Elisha Hart. Ott van mind a papírjaimon. Mindenről van papírom. Magammal hoztam őket. A születési anyakönyvem, a műhelyem engedélyezése, a járművem.... minden! -
- Igen igen. Itt vannak. -
Legyintett hivatalnokunk, jelezve Vincentnek, hogy felesleges előbányásznia saját papírjait, meg van az neki is. Unta a helyzetet. Szeretett volna már túl lenni rajta. Érdekesebb volt egy idő után a pasztel színű fal, vagy az itt-ott repedező vakolat, mint a verejtékszagú fiúcska. Mégsem szakította félbe, hagyta had magyarázzon. Talán úgy érezte, hogy ad neki egy esélyt, hátha meg tudja győzni. Sokat kért. Nem egyszerű feladat elé állította. Az ilyen ügyeket rendszerint vissza szokták dobni. Ennek a fiúnak nincs semmilyen felmenője katonaságból, vagy politikus ismerőse. Senki, akivel példálózhatna a feletteseinél. Veszett ügy volt.
- Az apám egy jól menő mechanista volt. Egy kisebb céget vezetett egyik ismerősével, Lynn and Flynn néven. Habár a másik fazont nem Flynnek hívták, de őszerintük ez így "pöpecül" nézett ki. ... Nah szóval és volt az a márciusi robbantgatás meg lövöldözés. Már nem is emlékszem melyik politikust támadták meg... -
- A Védelmi minisztert, Mr. Sal Barnest. -
- Áhh igen igen. - Bólogatott a fiú illedelmesen, azonban nem mondott semmit számára ez a név. Azért legalább annyival beljebb volt, hogy milyen miniszter.
- Nah szóval a-kko...-
- Befejezem én. - Kelt ki magából a hivatalnok, Vincentbe fojtva a szót. Átvette a kezdeményezést és megunva a bőlére eresztett mesét, lezárta a témát.
- A maga apja azon a napon kint volt a konferencián, önnel együtt. - Olvasta az aktában, majd jelentőség teljesen emelte a fejét Vincentre, és lejjebb tolva a szemüveget rákérdezett.
- Eddig stim? - Vincent helyeselt.
- Akkor folytatom. - Majd visszatéve a szemüveget, mintha a fiú nem is lenne ott, újra a papíros mögé bújt.
- Az incidens következtében ön elveszítette apját, és a tömeg magával sodorta. -
- El! Teljesen elsodortak! Csak kilenc voltam, azok az emberek meg átmentek rajtam, mintha nem élőlény lennék! -
A hivatalnok keserű fintort vágott erre.
- Az apját pedig találat érte. Nem sokkal ezután a kórházban elhunyt. -
- Sokkal később! Hónapokig volt kórházban. Azt hittük, hogy rendbe jön. Megérte a sok kiadott pénzt. Anyám csak egy egyszerű tanító, de fizetett, mint a katonatiszt. Apámat meg nyomták a mai gyógyszerekkel. Azt reggelizett, meg ebédelt. Nem mintha a régi gyógyszerek jók lettek volna... -
Egyszer csak egy könyv esett a földre. Vincent összerezzent. A hivatalnok csendes alakja felmagaslott és az ember kikászálódott papírjai mögül. Most látszott csak, hogy pont olyan vézna, nyüzüge alkat, mint amilyet a hivatalnokoktól el is várnak. Mellette Vincent szkanderbajnok lehetne.
- Nézze. - Kezdett bele az elutasításnak szánt szövegbe. Utólag belegondolva, ott vétett, hogy közben kérelmezőjét nézte.
- Maga egy jóravaló fiú, és sajnálom, ami a családjával történt. - Vincent megmoccant. Nem tudni, hogy tudatos volt e, vagy csak az új helyzet miatt változtatott a pozícióján, de emiatt a férfi szeme az ernyedt, bal karjára tévedt. Elhúzta a száját. Sóhajtott egyet, nem volt szíve elküldeni üres kézzel, de az áltatás csak még rosszabb. Ha azt mondja ennek a fiúnak, hogy kaphat művégtagot, azzal csak hiú reményt ébreszt benne. Tudta, szinte biztos volt benne, hogy ha ezt a kérelmet feljebb terjeszti, menten elutasítják. Végig se nézik.
- Őszinte leszek magához. Semmi esélye, hogy kapjon automailt. -
Vincent tekintete elködösödött. Ezért beszélte ki a lelkét is? A hivatalnok széttárta a karjait.
- Én szeretném, hogy kapjon. Azonban semmilyen előfeltételnek nem felel meg. Ráadásul még csak tizenkilenc! -
Vinc légzése felgyorsult. Az oldaltáskáját kezdte kutatni. Természetesen ehhez mindkét kezét használni igyekezett. A férfi közben várt, és egyre csak a béna kezet figyelte. Egy pillanatra elgondolta, hogy ez a vidám gyerek kilenc éves kora óta ilyen karral él együtt. Több mint tíz éve! Megrázta a fejét. Nem szabadna az ügyféllel szimpatizálnia. Ez fogja a sírba vinni.
- Tessék! - Nyújtott át egy papírost a fiú. Valami olyasmi volt rajta, miszerint orvosok bizonyították, hogy tizennégy éves kora óta nem nőtt semennyit a páciens, alulírott Vincent Jeferson Lynn. Nem is fog. "Elzáródtak az epifízisfugái".
- Aha! - Zavartan dörzsölgette az állát. - Ha nem baj, ezt megtartanám. -
- Csak nyugodtan. Kértem még egyet az orvosoktól magamnak is. Ezt önnek hoztam. -
- Óh, értem. Akkor köszönöm. Ez még nem volt meg. Hmm, biztosan nem. -
Sóhajtott egyet. Ezzel már elindulhatnának valamerre, azonban ez vajmi kevés ahhoz. Fejét ingatva, a papírost olvasgatva el újra és újra kezdett el beszélni.
- Nem ígérhetek semmit. Annyit mondok, hogy jöjjön el egy hét múlva és engem kérjen. Ez egy hosszú procedúra lesz, de megpróbálok segíteni magának.
A meglepően magas srác szinte azzal a lendülettel pattant fel ültéből, ahogy meghallotta a félig-meddig pozitív hozzáállást.
- Tudtam, hogy önhöz kell jönnöm! Tudtam! Köszönöm szépen! Ígérem, mindenben a legnagyobb segítsége leszek és ha egyszer eljön a műhelyembe….
- Csak lassan a testtel, mint mondtam volt….
- Igen igen, tudom, ha nem lesz hát nem lesz, de megpróbálja ugye? Ugye?
- Igen. Mindenesetre felterjesztem a főnökeimnek. Ezzel a papírral csatolva a kérelmét. – Lengette meg hivatalnokunk az orvosi diagnózist. – Ezzel talán…
- Hát persze! Ezzel el fogjuk érni! Lesz automailem!
- Talán. De most már igazán magamra hagyhatna. Tudja, vannak más elintéznivalóim is. – Fakadt ki végül a férfi. A fiú mintha nem épp azt fejezték volna ki, hogy terhes a viselkedése, ha nem a személye egyenesen, vette a kalapját és további vidám jókívánságokkal egybekötve távozott a kis szobából. A picinyke férfi még hosszú másodpercekig tapasztotta a fülét az ajtó felé. Meg volt győződve arról, hogy az a vállas, csupa energia fiú még benyit valami általa vélt nagyon fontos megbeszélnivaló miatt. Ez azonban elmaradt. Leülve pedig észrevette, hogy visszatartotta ezidáig a lélegzetét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://kepirok.hungarianforum.com
Stella Miller

avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Kényszer - by Tiana   Hétf. Feb. 02, 2015 11:01 am

Noh... Olvasom, olvasom... erre én: ez tök ismerős! Áhááá! Mert már olvastam korábban! Very Happy Anno már mondtam róla a véleményem, hogy nagyon tetszik, hogy a sztori nem a főszereplő, hanem a hivatalnok szempontjából van írva. Noh mindegy! Kivi vagyok, mit mondanak majd a karcolatosak.

"a papírost olvasgatva el újra és újra kezdett el beszélni." - a dőlt betűs "el" sztem nem kell. Zavaró.

"A fiú mintha nem épp azt fejezték volna ki" A fiú után asszem kell vessző.
és aztán a "ha nem"-t az tudtommal egybe kell írni, ha nem tévedek,és jól értelmezem a mondatot. Very Happy Mert ha azt mondod, hogy nem a viselkedése a zavaró, hanem a személye, akkor a hanem egyben van. De ha ezt mondod: Ha nem a személye a zavaró, akkor a viselkedése - akkor külön van. O.o

"tapasztotta a fülét az ajtó felé" - ha tapasztotta, akkor valaminek neki, nem felé. A levegőnek nem lehet tapasztani a fület, hogy az az ajtó felé álljon. O.o

"hogy visszatartotta ezidáig a lélegzetét" - inkább: Hogy ezidáig visszatartotta... de inkább mindeddig.

Jó kis novi. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/
Hedgedog
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Kényszer - by Tiana   Hétf. Feb. 02, 2015 12:03 pm

Hmm. Soha nem volt jó a kritikákban, azért is hagytam ott a karcot. Inkább beleírok a szövegbe, hogy egyértelműbb legyen, mikor mire gondolok. És szeretném, hogy értsd: én sem kötekedek, nyilván nem lelem élvezetem a szöveg szétszedésében, de őszintén úgy gondolom, hogy ha mutatom azt, ami szerintem hiba, azzal többet segítek, mintha hallgatnék.

Vincent nagy hévvel magyarázott egy (Első szabály: kerüld a plusz szavakat, amik semmit nem tesznek hozzá az írásodhoz. Beszédben azért használjuk, hogy az agyunk utolérje a szánkat, de írásban nincs szükség rá. Ha valami nem befolyásolja a szöveget, a kukába vele!) az íróasztala mögött megbúvó (Második szabály: szerintem a szépirodalmi olvasottságod miatt használsz állandóan régies szavakat minden fogalmazásodban. Ha egy régi kor hangulatát akarod visszaadni, akkor egy-egy karakter beszédstílusának tökéletes, másik esetben viszont, ha egyszerűen így jön a kezedre, akkor szokj le róla minél hamarabb! Helyette) megbújó, unott hivatalnoknak. A fiú nemrég léphetett a nagykorúság mezsgyéjére(Ha még Te sem, akkor ki tudhatja biztosan, hogy a fiú nagykorú-e már, vagy sem? Te vagy az író. Mivel kívülről mutatod be a történéseket, olvasóként elvárom, hogy legalább Te tudd, hány évesek a szereplőid. És megint régiesen fogalmazol. Helyette) lett nagykorú. Legfeljebb tizenkilenc éves lehetett. (Ez kicsit olyan, mintha találgatnál. Talán nagykorú. Talán 19 éves.) Hevessége ezzel meg is magyarázható.(Harmadik szabály: az olvasó nem hülye, hidd el, egész gyorsan megtalálja az összefüggést a karaktered kora és vérmérséklete között Smile Nem kell a szájába rágni a dolgokat.) Szavai azonban egy(sallang… sőt, az az „azonban” miért van ott? Nem mondasz ellent semminek.) fontos dologról tanúskodtak. Kell neki valami, ami nem tűr halasztást. Számára semmiképpen sem.(Megint a hármas szabály. Ne duplikálj, felesleges. Vagy rántsd az egészet egy mondatba: „Kell neki valami, ami semmiképpen sem tűr halasztást.”)
- És tudja hogy megy ez! Egyik nap csak egy kis porcsérülés, a másik nap már mozgatni se tudod(Az előbb még magázódtak). Az orvosok meg csak hümmögnek. "Hümm hümm, ennek nem így kéne lennie. Hümm hümmm." –(Mivel új bekezdéssel indítasz, nem kell a lezáró gondolatjel.
A hivatalnok csöndben figyelt. Valamit írogatott magának, de azt a fiú nem láthatta a sok feltornyozott papírostól. Mint egy védő bástya úgy óvják(Négyes szabály: egyeztesd az igeidőidet. Eddig múltban írtál, maradj is abban!) a törékeny aktatologatót, néhol feldúlt, néhol agresszív, néhol követelőző, néhol meg csak egyszerűen szívfájdító múlttal rendelkező ügyfelei elől. Vincent is ez az utóbbi fajta lehetett számára(Ha még Te sem, akkor ki tudhatja, az volt-e neki?). A fiú úgy beszélt régi életéről, mintha ő könyörögte volna ki. Sokszor érzi magát inkább pszichológusnak, mint hivatalnoknak.
- Máskülönben jól megy a sorom. Meg vagyok elégedve a mostani életemmel. Megvan mindenem. Lakás, kutya, étel. Kívánhatna többet az ember? Nah egy jóféle háziasszony még elkelhet, de azon még dolgozom kicsit. Tudja hogy megy ez! Nők! Ehehhee.... -
És nevetett. Ő nem.(Akkor ki? Mert mind a kettő E/3-mas személyben van. Második olvasásra értettem, hogy Vincent nevetett, de a hivatalnok nem, viszont ezt nem így kell érzékeltetni.) A hivatalnok komoran figyelt borosüveg szemüvege mögül. A fiatalabb nem is tarthatta tovább a hangulat eme(Már megint régieskedsz!) részét, váltania kellett. Komoly hangnemet ütött meg ezúttal.
- De mint mondtam. Nemsokára nem fogom bírni a munkát. És mint Eulona polgára... -
- Itt az áll, hogy jelenleg Ursasban tartózkodik. -
- Ó igen, persze. Ott kaptam munkát. Meg van is egy műhelyem ott. Tavaly nyitottam. Természetesen minden teljesen legális. Nem kockáztatnám meg, főleg a kérelmem benyújtásakor, …öhm meg amúgy se. De nem ez az első kérelmezésem ám! -
- Látom, itt van mind! -
Mutatott hivatalnokunk egy nem is olyan kis stócra.
- Ez mind Mr. Lynn kérelme az elmúlt 7 év 2 hónap és 4 napból(Számokat betűvel tessék kiírni!). -
- Óóó, bravó, ezt ilyen szépen vezetik? Maguk igazán jól végzik a dolgukat! Mondtam már, hogy 9 évesen volt a balesetem? Eredetileg Eulona lakosa vagyok, ott születtem. Nézze csak meg! A szüleim Alden Joseph Lynn és Elisha Hart. Ott van mind a papírjaimon. Mindenről van papírom. Magammal hoztam őket. A születési anyakönyvem, a műhelyem engedélyezése, a járművem.... minden! -
- Igen igen. Itt vannak. -
Legyintett hivatalnokunk(Miért lett hirtelen a miénk? Nem érzékeltetsz vele semmit , nincs többletjelentés, akkor meg hagyjuk is!), jelezve Vincentnek, hogy felesleges előbányásznia saját papírjait, meg van az neki is. Unta a helyzetet. Szeretett volna már túl lenni rajta. Érdekesebb volt egy idő után a pasztel színű fal, vagy az itt-ott repedező vakolat, mint a verejtékszagú fiúcska. Mégsem szakította félbe, hagyta had(A had az a hadsereg, ami megtámadja az ellenséget. Te a „hadd”-ra gondoltál Smile ) magyarázzon. Talán úgy érezte, hogy ad neki egy esélyt, hátha meg tudja győzni. Sokat kért. Nem egyszerű feladat elé állította. Az ilyen ügyeket rendszerint vissza szokták dobni. Ennek a fiúnak nincs semmilyen felmenője katonaságból, vagy politikus ismerőse. Senki, akivel példálózhatna a feletteseinél. Veszett ügy volt.
- Az apám egy jól menő mechanista volt. Egy kisebb céget vezetett egyik ismerősével, Lynn and Flynn néven. Habár a másik fazont nem Flynnek hívták, de őszerintük ez így "pöpecül" nézett ki. ... Nah szóval és volt az a márciusi robbantgatás meg lövöldözés. Már nem is emlékszem melyik politikust támadták meg... -
- A Védelmi minisztert, Mr. Sal Barnest. -
- Áhh igen igen. - Bólogatott a fiú illedelmesen, azonban nem mondott semmit számára ez a név. Azért legalább annyival beljebb volt, hogy milyen miniszter.
- Nah szóval a-kko...-
- Befejezem én. - Kelt ki magából a hivatalnok(Én ha kikelek magamból, akkor káromkodok, vagy felemelem a hangom, esetleg csapok egyet az asztalra. Mivel itt nem káromkodás volt, ezért gondolom felemelte a hangját, de igazából nem tudom. Mi lenne, ha nem kéne találgatnom, hanem megírnád?) Vincentbe fojtva a szót. Átvette a kezdeményezést és megunva a bőlére eresztett mesét, lezárta a témát.
- A maga apja azon a napon kint volt a konferencián, önnel együtt. – Olvasta(Igével folytatod, tehát nem kell nagybetűzni) az aktában, majd jelentőség teljesen emelte a fejét Vincentre(Nem szoktuk a fejünket felemelni valamire. Az a tekintetünk Smile ), és lejjebb tolva a szemüveget rákérdezett.
- Eddig stim? - Vincent helyeselt.
- Akkor folytatom. - Majd visszatéve a szemüveget, mintha a fiú nem is lenne ott, újra a papíros mögé bújt.
- Az incidens következtében ön elveszítette apját, és a tömeg magával sodorta. -
- El! Teljesen elsodortak! Csak kilenc voltam, azok az emberek meg átmentek rajtam, mintha nem élőlény lennék! -
A hivatalnok keserű fintort vágott erre.
- Az apját pedig találat érte. Nem sokkal ezután a kórházban elhunyt. -
- Sokkal később! Hónapokig volt kórházban. Azt hittük, hogy rendbe jön. Megérte a sok kiadott pénzt(Meghalt, nem? Akkor miért érte meg a sok kiadott pénz?). Anyám csak egy egyszerű tanító, de fizetett, mint a katonatiszt(Helyesen: fizetett, mint egy katonatiszt). Apámat meg nyomták a mai gyógyszerekkel(Vincent 9 éves volt akkor. Most talán 19 éves, nem tudjuk biztosan. Akkor hogy nyomták a mai gyógyszerekkel tíz évvel ezelőtt?). Azt reggelizett, meg ebédelt. Nem mintha a régi gyógyszerek jók lettek volna... -
Egyszer csak egy könyv esett a földre. Vincent összerezzent. A hivatalnok csendes alakja(Értem, hogy a hivatalnok csendes, bár megjegyezném, hogy épp az előbb emelte meg a hangját, és értem, hogy ennek a csendes hivatalnoknak az alakja felmagasodott, de akkor sem jó, hogy a hivatalnok csendes alakja csinálta ezt az egészet, majd az ember kászálódott ki a papírjai közül, mintha a kettő nem egy és ugyan az lenne, hogy külön ki kell hangsúlyozni) felmagaslott és az ember kikászálódott papírjai mögül. Most látszott csak, hogy pont olyan vézna, nyüzüge(a vézna bőven elég, a nyüzügével meg még át is megy az egész bóhózatba Smile ) alkat, mint amilyet a hivatalnokoktól el is várnak.(Szerintem senki ne várja el tőlük, inkább legyen jellemző rájuk, mert… egyébként senki nem szokott elvárni ilyesmit) Mellette Vincent szkanderbajnok lehetne.
- Nézze. – Kezdett(Ige, tehát lehet kisbetűvel elég) bele az elutasításnak szánt szövegbe. Utólag belegondolva, ott vétett, hogy közben kérelmezőjét nézte.
- Maga egy jóravaló fiú, és sajnálom, ami a családjával történt. - Vincent megmoccant. Nem tudni, hogy tudatos volt e, vagy csak az új helyzet miatt változtatott a pozícióján, de emiatt a férfi szeme az ernyedt, bal karjára tévedt. Elhúzta a száját. Sóhajtott egyet, nem volt szíve elküldeni üres kézzel, de az áltatás csak még rosszabb. Ha azt mondja ennek a fiúnak, hogy kaphat művégtagot, azzal csak hiú reményt ébreszt benne. Tudta, szinte biztos volt benne, hogy ha ezt a kérelmet feljebb terjeszti, menten elutasítják. Végig se nézik.
- Őszinte leszek magához. Semmi esélye, hogy kapjon automailt. -
Vincent tekintete elködösödött. Ezért beszélte ki a lelkét is? A hivatalnok széttárta a karjait.
- Én szeretném, hogy kapjon. Azonban semmilyen előfeltételnek nem felel meg. Ráadásul még csak tizenkilenc! -
Vinc légzése felgyorsult. Az oldaltáskáját kezdte kutatni. Természetesen ehhez mindkét kezét használni igyekezett(szórend!). A férfi közben várt, és egyre csak a béna kezet figyelte. Egy pillanatra elgondolta, hogy ez a vidám gyerek kilenc éves kora óta ilyen karral él együtt. Több mint tíz éve! Megrázta a fejét. Nem szabadna az ügyféllel szimpatizálnia. Ez fogja a sírba vinni.
- Tessék! - Nyújtott át egy papírost a fiú. Valami olyasmi volt rajta, miszerint orvosok bizonyították, hogy tizennégy éves kora óta nem nőtt semennyit a páciens, alulírott Vincent Jeferson Lynn. Nem is fog. "Elzáródtak az epifízisfugái".
- Aha! - Zavartan dörzsölgette az állát. - Ha nem baj, ezt megtartanám. -
- Csak nyugodtan. Kértem még egyet az orvosoktól magamnak is. Ezt önnek hoztam. -
- Óh, értem. Akkor köszönöm. Ez még nem volt meg. Hmm, biztosan nem. -
Sóhajtott egyet. Ezzel már elindulhatnának valamerre, azonban ez vajmi kevés ahhoz. Fejét ingatva, a papírost olvasgatva el újra és újra kezdett el beszélni.
- Nem ígérhetek semmit. Annyit mondok, hogy jöjjön el egy hét múlva és engem kérjen. Ez egy hosszú procedúra lesz, de megpróbálok segíteni magának.
A meglepően magas(Mármint gondolom ahhoz képest meglepően magas, hogy 14 éves kora ót nem nőtt. Vagy ezek szerint 14 éves korára óriás lett, de aztán mostanra átlagos? Vagy 14 évesen olyan magasra nőtt, hogy még mindig magasnak számít?) srác szinte azzal a lendülettel pattant fel ültéből, ahogy meghallotta a félig-meddig pozitív hozzáállást.
- Tudtam, hogy önhöz kell jönnöm! Tudtam! Köszönöm szépen! Ígérem, mindenben a legnagyobb segítsége leszek és ha egyszer eljön a műhelyembe….
- Csak lassan a testtel, mint mondtam volt….
- Igen igen, tudom, ha nem lesz hát nem lesz, de megpróbálja ugye? Ugye?
- Igen. Mindenesetre felterjesztem a főnökeimnek. Ezzel a papírral csatolva a kérelmét. – Lengette meg hivatalnokunk az orvosi diagnózist. – Ezzel talán…
- Hát persze! Ezzel el fogjuk érni! Lesz automailem!
- Talán. De most már igazán magamra hagyhatna. Tudja, vannak más elintéznivalóim is. – Fakadt ki végül a férfi. A fiú mintha nem épp azt fejezték volna ki, hogy terhes a viselkedése, ha nem a személye egyenesen, vette a kalapját és további vidám jókívánságokkal egybekötve távozott a kis szobából. A picinyke férfi még hosszú másodpercekig tapasztotta a fülét az ajtó felé(Csilla már leírta). Meg volt győződve arról, hogy az a vállas, csupa energia fiú még benyit valami általa vélt nagyon fontos megbeszélnivaló miatt. Ez azonban elmaradt. Leülve pedig észrevette, hogy visszatartotta ezidáig a lélegzetét.(nem kell cifrázni: „Visszatartotta eddig”. De bennem egyébként felmerült a kérdés, hogy meddig? Az utóbbi percekben, gondolom, mióta a fiú kiment. De akkor tessék azt írni. Pontosan fogalmazz!

Nézzük csak: benne vagyunk egy szituációban, amit nem értünk. Mert van egy hevesen magyarázó kérelmezőnk, meg egy átlagos bírálónk. Felsejlik közben, hogy egyébként itt valszeg nem szimpla dolgokról van szó, hiszen fantázia városnevek hangzanak el, meg olyan foglalkozás, hogy mechanista, de aztán az egésznek nem lesz semmi hatása a történetre. Felmerül egy gyilkosság emléke is, de semmi. Ezek mind ki nem használt lehetőségek, amik ott maradnak parlagon, mert semmivel nem viszik tovább a sztorit, és igazából még színesítőelemként sem funkcionálnak. Egyáltalán: sehogy nem funkcionálnak. Ha párizsi helyszínneveket írnál, az sem változtatna semmit a végeredményen.
A karakterek jók. Van egy sablonos irodistánk, de néha a sablonos is jobb, mint egy elrontott jellem. A fiú is el van találva, maradhat Smile

A végére kilyukadunk valahova, és mivel a hányatott sorsú szereplőnek szurkoltunk, ezért örülünk. De igazából ennek a történetnek úgy van vége, amilyen a történet volt. A talán már nagykorú, talán 19 éves fiú, aki meglepően magas, bár 14 éves kora óta nem nőtt, talán kap egy új kart, mert balesete volt, és a régi béna.
Nem tudjuk a balesetet. Átgázolt rajta a tömeg, OK, de attól még miért béna a karja? Nem tudjuk, mi van az édesanyjával. Nem tudjuk, miért jó, hogy van műhelye, de nyilván jó, hiszen különben nem sorolná, de egyébként nem tudjuk, hogy ott mit csinál. Mivel a hivatalnok nem kérdezi, elfogadjuk, hogy a világ szabályai szerint egy műhely a túlélést jelenti, csak nem értjük, hogy miért.

Elolvastunk egy történetet, ami jó, persze jó, mert Te írtad, és innentől kezdve nem lehet rossz, csak nem igazán van épkézláb befejezése.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hedgedog
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Kényszer - by Tiana   Hétf. Feb. 02, 2015 12:38 pm

Kényszer


Vincent nagy hévvel magyarázott az íróasztala mögött megbújó, unott hivatalnoknak. A fiú nemrég lett nagykorú. Szavai arról tanúskodtak, hogy kell neki valami, ami semmiképpen nem tűr halasztást.
– És tudja hogy megy ez! Egyik nap csak egy kis porcsérülés, a másik nap már mozgatni se tudja az ember. Az orvosok meg csak hümmögnek. "Hümm hümm, ennek nem így kéne lennie. Hümm hümmm."
A hivatalnok csöndben figyelt. Valamit írogatott magának, de azt a fiú nem láthatta a feltornyozott papíroktól. Védőbástyaként óvták a törékeny aktatologatót, néhol feldúlt, néhol agresszív, néhol követelőző, néhol meg csak egyszerűen szívfájdító múlttal rendelkező ügyfelei elől. Vincent is ez az utóbbi fajta volt. A fiú úgy beszélt neki régi életéről, mintha ő könyörögte volna ki. Sokszor inkább érezte magát pszichológusnak, mint hivatalnoknak.
– Máskülönben jól megy a sorom. Meg vagyok elégedve a mostani életemmel. Lakás, kutya, étel, kívánhatna többet az ember? Egy jó féle háziasszony még elkelhetne, de tudja hogy megy ez! Nők! – nevetett.
A hivatalnok azonban nem. Komoran figyelt borosüveg szemüvege mögül.
A fiú komoly hangnemet ütött meg:
– De mint mondtam, nemsokára nem fogom bírni a munkát. És mint Eulona polgára...
– Itt az áll, hogy jelenleg Ursasban tartózkodik.
– Igen, persze. Ott kaptam munkát. Meg van is egy műhelyem ott. Tavaly nyitottam. Természetesen minden teljesen legális. Nem kockáztatnám meg, főleg a kérelmem benyújtásakor… Meg amúgy sem. Nem ez az első kérelmezésem ám!
– Látom, itt van mind – mutatott a hivatalnok egy nem is olyan kis stócra. – Ez mind Mr. Lynn kérelme az elmúlt hév évből.
– Bravó, ezt ilyen szépen vezetik? Maguk igazán jól végzik a dolgukat! Mondtam már, hogy kilenc évesen volt a balesetem? Eredetileg Eulona lakosa vagyok, ott születtem. Nézze csak meg! A szüleim Alden Joseph Lynn és Elisha Hart. Ott van mind a papírjaimon. Mindenről van papírom. Magammal hoztam őket. A születési anyakönyvem, a műhelyem engedélyezése, a járművem… Minden!
– Igen, Iitt vannak – legyintett a hivatalnok, jelezve Vincentnek, hogy felesleges előbányásznia saját papírjait.
Unta a helyzetet, szeretett volna már túl lenni rajta. Érdekesebb volt egy idő után a pasztel színű fal, vagy az itt-ott repedező vakolat, mint a verejtékszagú fiúcska. Mégsem szakította félbe, hagyta hadd magyarázzon.
Az ilyen ügyeket rendszerint vissza szokták dobni. Ennek a fiúnak nincs semmilyen katonai felmenője, vagy politikus ismerőse, senki, akivel példálózhatna a feletteseinél. Veszett ügy volt.
– Apám jó mechanista volt. Egy kisebb céget vezetett egyik ismerősével Lynn és Flynn néven. Bár a másik fazont nem Flynnek hívták, de szerintük ez így "pöpecül" hangzott. És volt az a márciusi robbantgatás meg lövöldözés. Már nem is emlékszem melyik politikust támadták meg…
– A védelmi minisztert, Mr. Sal Barnest.
– Igen-igen – bólogatott a fiú illedelmesen, azonban semmit nem mondott számára ez a név. Legalább annyival beljebb volt, hogy milyen miniszter.
A hivatalnok türelme fogytán volt.
– Befejezem én – fojtotta Vincentbe a szót. – A maga apja azon a napon kint volt a konferencián, önnel együtt. – Olvasta az aktában, majd jelentőségteljesen emelte a tekintetét Vincentre. Lejjebb tolta a szemüvegét.
– Eddig stimmel?
Vincent helyeselt.
– Akkor folytatom. – Majd visszatette a szemüvegét, és újra a papíros mögé bújt. – Az incidens következtében ön elveszítette apját, és a tömeg magával sodorta.
– El! Teljesen elsodortak! Csak kilenc voltam, azok az emberek meg átmentek rajtam, mintha nem élőlény lennék!
A hivatalnok keserű fintort vágott.
– Az apját pedig találat érte. Nem sokkal ezután a kórházban elhunyt.
– Sokkal később! Hónapokig volt kórházban. Azt hittük, hogy rendbe jön, hogy megéri az a sok kiadott pénz! Anyám csak egy egyszerű tanító, de fizetett, mint egy katonatiszt. Apámat meg nyomták a gyógyszerekkel. Azt reggelizett meg ebédelt!
Egyszer csak egy könyv esett a földre. Vincent összerezzent. A hivatalnok felállt és kikászálódott a papírjai mögül. Most látszott csak, hogy pont olyan vékony alkat, mint amilyen a hivatalnokok lenni szoktak. Hozzá képest még Vincent is szkanderbajnoknak tűnt.
– Nézze – kezdett bele az elutasításnak szánt szövegbe. Utólag belegondolva, ott vétett, hogy közben kérelmezőjét nézte. – Maga egy jóravaló fiú, és sajnálom, ami a családjával történt.
Vincent kényelmetlenül fészkelődött. A férfi szeme ernyedt bal karjára tévedt.
Elhúzta a száját.
Sóhajtott egyet, nem volt szíve elküldeni üres kézzel, de az áltatás csak még rosszabb. Ha azt mondja ennek a fiúnak, hogy kaphat művégtagot, azzal csak hiú reményt ébreszt benne. Biztos volt benne, hogy ha ezt a kérelmet feljebb terjeszti, egyből elutasítják.
– Őszinte leszek magához. Semmi esélye, hogy kapjon automailt.
Vincent tekintete elködösödött. Ezért beszélte ki a lelkét is? A hivatalnok széttárta a karját.
– Én szeretném, hogy kapjon. Azonban semmilyen előfeltételnek nem felel meg. Ráadásul még csak tizenkilenc éves!
Vincent légzése felgyorsult. Az oldaltáskáját kezdte kutatni. Természetesen ehhez mindkét kezét használnia kellet. A férfi közben várt, és egyre csak a béna kezet figyelte. Egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy ez a vidám gyerek kilenc éves kora óta ilyen karral él együtt. Több mint tíz éve! Megrázta a fejét. Nem szabadna az ügyféllel szimpatizálnia. Ez fogja a sírba vinni.
– Tessék! – Nyújtott át egy papírost a fiú. Valami olyasmi volt rajta, miszerint orvosok bizonyították, hogy tizennégy éves kora óta nem nőtt a páciens, alulírott Vincent Jeferson Lynn. Nem is fog. "Elzáródtak az epifízisfugái".
– Aha! – Zavartan dörzsölgette az állát. – Ha nem baj, ezt megtartanám.
– Csak nyugodtan. Kértem még egyet az orvosoktól magamnak is. Ezt önnek hoztam.
– Óh, értem. Akkor köszönöm. Ez még nem volt meg. Hmm, biztosan nem.
Sóhajtott egyet. Ezzel már elindulhatnának valamerre, de még kevés a sikerhez. Újra és újra átolvasta.
– Nem ígérhetek semmit. Annyit mondok, hogy jöjjön el egy hét múlva és engem kérjen. Ez egy hosszú procedúra lesz, de megpróbálok segíteni magán.
A meglepően magas srác abban a pillanatban felpattant ültéből.
– Tudtam, hogy önhöz kell jönnöm! Tudtam! Köszönöm szépen! Ígérem, mindenben a legnagyobb segítsége leszek, és ha egyszer eljön a műhelyembe…
– Csak lassan a testtel, mint mondtam volt…
– Igen-igen, tudom, ha nem lesz, hát nem lesz, de megpróbálja ugye? Ugye?
– Igen. Mindenesetre csatolom a kérelméhez ezt az igazolást, és felterjesztem a főnökeimnek. – Lengette meg az orvosi diagnózist. – Ezzel talán…
– Hát persze! Ezzel el fogjuk érni! Lesz automailem!
– Talán. De most már igazán magamra hagyhatna. Tudja, vannak más elintéznivalóim is – mondta.
A fiú vette a kalapját és további vidám jókívánságokkal egybekötve távozott a kis szobából. A picinyke férfi még hosszú másodpercekig figyelte a becsukott ajtót. Meg volt győződve arról, hogy az a vállas, csupa energia fiú még benyit valami általa vélt nagyon fontos megbeszélnivaló miatt. Ez azonban elmaradt.
Csak most vette észre, hogy az elmúlt percekben visszatartotta a lélegzetét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiana

avatar

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Kényszer - by Tiana   Hétf. Feb. 02, 2015 9:36 pm

Huhh nagyon nagyon köszönöm az eddigi segítségeket is. (persze még várja Bettit meg Anitát Rolling Eyes )

És had emeljem ki ezt.
"Második szabály: szerintem a szépirodalmi olvasottságod miatt használsz állandóan régies szavakat minden fogalmazásodban. Ha egy régi kor hangulatát akarod visszaadni, akkor egy-egy karakter beszédstílusának tökéletes, másik esetben viszont, ha egyszerűen így jön a kezedre, akkor szokj le róla minél hamarabb!"

Sajnálom, de ezen felröhögtem! xD
Egyszerre esett nagyon jól, meg volt nagyon meghökkentő ><"
Tökre úgy éreztem az ilyen részeknél, hogy hmmm ez pöpec lett Cool .. oszt egy nagy LOL ><

Az átírt változat sokat segített, megláttatta velem, hogy mi minden került a helyére a kijavításoddal, azonban persze nem azt fogom elküldeni. Szépen megírom azokkal.
Úgy érzem, hogy ( nem tudom miért amúgy) egy kicsit veszített Vincent a személyiségéből a te olvasatodban. o.O
fura O.o

Szóval erre mindenképpen keresni fogom a választ. X3

A végét viszont ( ahogy fb-n is írtam) nem értem. Pont azt akartam érzékeltetni, hogy ez egy marha nagy Talán \o/
Semmi nem kapott a srác tulajdonképpen csak egy ígéretet arra, hogy megpróbálja. Rolling Eyes
Ami akár lehetett volna udvariasság is, hogy végre lelépjen... :3

Vagy rosszul használom a novella műfaját? O.o
Könnyen meglehet am ><

Többiek is írjatok pls x3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://kepirok.hungarianforum.com
Hedgedog
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2014. Dec. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Kényszer - by Tiana   Hétf. Feb. 02, 2015 10:05 pm

Az átírt változat persze, hogy kevesebb. Hiszen csak elvettem az eredeti történetből, és néhány nagyon minimális mondatösszekötésen kívül semmit nem tettem hozzá Smile

A novella nálam egy kerek, egész sztori. Van eleje, közepe, vége. A vég alatt érts egy lezárást. Én szeretem, ha fordulat is van előtte, de ha nálad egy tehervonat erejével zakatolunk az elejétől a biztos végkifejlet felé, az is jó lehet. Lehetséges, hogy annyira elmerültem a hibák kiemelésében, hogy a végén nálam már a befejezésed is simán átcsúszott abba a kategóriába, ahelyett, hogy szimplán elmosolyodtam volna rajta, milyen olcsón mérik a boldogságot arrafelé Smile

Én is várom a többiek reakcióját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Kényszer - by Tiana   

Vissza az elejére Go down
 
Kényszer - by Tiana
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
KÉPírók :: SO RANDOM :: KÉP NÉLKÜL-
Ugrás: